Ady kőből, Liszt romos talapzaton headbangel, és most Solti. Sokat szenvedett hely a Liszt Ferenc tér, és egyelőre semmi okunk sincs, hogy azt gondoljuk: szenvedései a végéhez közelednek. Az ember nem érti, hogy mi van mögötte, Solti valóban csodálatos sikereket ért el a világban, de ez vajon miért ok arra, hogy mindenféle rondaságot állítsanak ki róla. Az agg karmester integet mindenféle rézfúvós hangszerek között egy be nem záruló körben. Szíve helyén ha nem is halálcsillag, de egy zsebóra, talán elektromos metronóm akar lenni. Ő persze szarvassá változott fiú szeretett volna lenni, de ez nem kívánságműsor, a világhír elnyeri méltó büntetését, az életben megkapott minden elismerést, holtában meg ezt kapta, úgy kell neki. És még csak nem is tiltakozhat senki, mert az hogy nézne ki. Ha az építészet a megfagyott zene, a szobrászat a tartós ízléstelenség. Legalábbis errefelé.
Clik here to view.
Párkányi Raab Péter: Sir Georg Solti
